Jakubinyi György érsek diakónussá szentelt négy kispapot a gyulafehérvári székesegyházban: a vaslábi Farkas Ervint, a gyergyószentmiklósi Hajlák Attila-Istvánt, a kézdiszárazpataki Kovács Károlyt és a szovátai Lukács Jánost.
Bevezető szertartások és az igeliturgia
A szentelendők az oltárhoz vonuláskor az evangéliumos könyvet vivő diakónus után mentek.
Az evangéliumig bezárólag minden a szokásos módon történt Felolvasták az olvasmányt, a szentleckét és az evangéliumot:
 |
 |
 |
 |
 |
A szerpapszentelés szertartása
Először kiválasztották a jelölteket,
az érsek atya a szentelendőkhöz és a hívekhez intézett szentbeszédében felhívta a figyelmet arra, hogy az áteredő bűn következményei megmaradnak a keresztség után is. Az Úr Jézus ezért hét szentséget alapított, hogy elesett emberi természetünket megsegítse. Az első öt végigkíséri életünket a bölcsőtől a sírig, az utolsó kettő, az egyházi rend és a házasság életállapotot szentel meg. Az egyházi rendet az Úr Jézus az Utolsó Vacsorán alapította. Szentséget csak az Úr Jézus alapíthatott, de az Egyház megteheti, hogy fokozatokban adja fel a teljes szentséget. Így történt az egyházi renddel. Az apostolok jónak látták, hogy hatalmukat megosszák és kézföltétellel diakónusokat szenteltek. A rituálé szerint ma a diakónus feladata: az ige, az oltár és a jótékonyság. És mindennek az alapja: a szeretet!
A prédikáció után a jelöltek letették ünnepélyes ígéreteiket
 |
 |
 |
 |
Lukács János |
Kovács Károly |
|
Hajlák Attila-István |
Farkas Ervin |
|
 |
 |
 |
A jelöltek arcraborulnak, és az énekesek elkezdték a Mindenszentek litániáját
Kézrátétel és a felszentelő ima
 |
 |
 |
 |
 |
A jelenlevő papok közül néhányan beöltöztették a diakónusokat dalmatikába,
az érsek az előtte térdelő felszenteltnek kezébe adta a szentírást, majd békecsókot adott
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
majd következett az eukarisztia liturgiája
 |
 |
 |
 |
 |
Kivonulás után csoportképek:
a képeket Păşcălău Adrian-Gabriel készítette