Betakarítás a Gajzágó tanyán

0
2375

Hálaadás a termés betakarításáért – olvashatjuk a naptárban augusztus vége felé közeledve. Kasabian Éva állatorvos és családja biogazdálkodással is foglalkozik. Arra kértük, meséljen ennek az életformának a szépségeiről, nehézségeiről.

Hálatelt szívvel nézünk elébe az ősz közeledtének. Kolozs megyében a Tordai-hasadék lábánál gazdálkodunk, húsmarhákat nevelünk, ezáltal a legelőket értékesítjük és a takarmányt megtermeljük. Idén a jó Isten gazdag idővel áldott meg, volt csapadék bőven, a munkálatokra alkalmas volt az időjárás. Aki vetett, minden bizonnyal arat is. Az évek alatt sok technológiát kipróbáltunk, sok elvet mérlegeltünk, és lassan már tíz éve a biogazdálkodás mellett döntöttünk. Ezt csak nagyon tudatosan és a teremtett világ tiszteletben tartásával lehet és kell csinálni. Gyakran elcsodálkozom azon az összhangon, amit valószínűleg csak a gazdák vehetnek észre igazán: neveljük az állatokat, ők a jelenlétükkel gazdagítják, termővé teszik a talajt, ezáltal újra alkalmassá teszik a termelésre. Ez a körforgás, ami természetes, nekünk hagyni kell ezt működni, és emberileg irányítani a szükségeset.

A farmerélet ma, különösen ma, nem leányálom, ellenkezőleg: makacs elkötelezettséget követel és végtelen optimizmust: „egyszer majd jobb is lesz”. Gazdálkodási éveink alatt több jobb és kevésbé jobb idők tették próbára munkakedvünket, volt, hogy a jégeső elverte az egész termésünket vagy árvizek lepték el a földeket, de talán a tavalyi aszály volt a legnagyobb kihívás, mindamellett, hogy sem a gabona, sem a fű nem nőtt, sőt kiszáradt, a vízforrások is elapadtak, látni egy csorda kiszomjazott állatot a 38 fokos melegekben, látni azt az erőt, amivel a vizet követelik és egy nehezen csordogáló forrásból kell ideiglenesen megoldanunk a helyzetet, hát emberfeletti erőt igényel. A gazda találékony, megoldásokat a csodával határos módon talál, megold mindent, hogy minden ember és állat a farmon jól erezze magát. Aztán jött az eső is, bőven, a természet megnyugodott, a fű kizöldült szeptemberben, egy új tavasz érkezett, a vizek megeredtek és Isten áldása felragyogott.

A gazdálkodás is egyfajta misszió, valamit adni akarunk a világnak, valamit, amiben hiszünk, ami vállalható, ami a lehető legtisztább, kémiai anyagoktól mentes, egybeesik a természet rendeltetésével és embertársaink megélhetését szolgálja. Tisztába vagyunk vele, hogy ez majdnem utópisztikus, de mi csak így tudunk működni. Ez az életforma megtanít együtt lélegezni a természettel, alázatra nevel, mert ez nem egy program, amit megírunk és annak működnie kell, hanem a mi munkánkra Isten áldását kell adja, és csak úgy lesz eredménye (eső, nap, meleg, értelem, bölcsesség, jó döntések sorozata), és ha látszólag az áldás nem érkezik, akkor megtanít vakon bízni a Gondviselésben, mert a „Gondviselés sosem késik, legfennebb egy negyedórát, akkor is azért, hogy a hitünket próbára tegye” – mondta Regőczi István atya.

Állatorvosként is dolgozom részben a helyi körzetnél, és belelátok más farmerek életébe, nehézségeibe, főleg a juhgazdák kínlódásaiba, fájdalmas látni például, hogy a gyapjút nem tudják értékesíteni, szó szerint hegyekben állnak és majd a szemétbe kerülnek, vadállatok garázdálkodásai ellen nincs semmi védelmük… Sokat kell még tennünk, hogy értékelni tudjuk azt, amit megtermelnek a gazdák, és ne az olcsó kínait válasszuk. Társadalmi szinten kellene másképp gondolni, tervezni és tudatosítani. Meggyőződésünk, hogy amit kaptunk, tovább kell vinnünk, sosem volt ez könnyű a történelemben, és főleg nem a szűk időkben, amiről tudunk, elődeink sokkal mostohább időket éltek meg a földeken és kitartottak. Bár nekünk más kihívásokkal kell szembenéznünk (EU-s követelmények és feltételek, bürokrácia, papírrengeteg stb.), mégis gépek segítik a munkánkat, villanypásztorok őrzik az állatokat, rengeteg információ áll a rendelkezésünkre, kétségtelen, hogy a segítségünkre vannak ezek a lehetőségek. Hálásak vagyunk a jó időért, a jó termésért, a jó munkatársakért, a jó tanácsokért, minden biztatásért, segítségért.

Kasabian Éva, Pusztaszentkirály

Az írás megjelent a Vasárnap 2023/35-ös számában a A gazdálkodó ember a Teremtő munkatársává nemesül, Hálaadás a termés betakarításáért című összeállítás részeként.